Farsang

Farsang név eredete

A magyar farsang kifejezés német nyelvterülethez köthető szó, nagy valószínűséggel a Fastenschank (böjti kocsma) szóból ered, ami pedig húshagyó keddre utal, mert a húsvéti böjti időszak előtt ez volt az utolsó nap, amikor még alkoholos italt lehetett fogyasztani. A latin országokban a farsangi időszakra a carneval (karnevál) szót használják, amely ősi jelentése szintén a carne-vale a „Hús, isten veled!” szó, amely a böjti időszak előtti utolsó napra utal. Mivel a nagyböjt a farsangot követő időszak, melyet a hús és az alkohol elhagyása jellemez, ezért a farsangi mulatságok velejárója a zsíros és fűszeres húsételek fogyasztása. Jellemző ételek a farsangi részeges csirke, konyakos kacsasült és a farsangi fánk.

Farsang időszaka

Farsang kezdete mindig vízkeresztkor (január 6-án) van, zárónapja pedig attól függ, hogy hamvazószerda, vagyis a húsvéti nagyböjt kezdete (és előtte húsvét) éppen melyik napra esik. Így a farsang hossza és zárónapja minden évben más. A farsangi időszakot hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A farsangi időszak csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami tulajdonképpen egy nagy mulatságok közepette megrendezett télbúcsúztató ünnepség volt. Nem véletlen, hogy a legtöbb városban ekkor rendezik meg a karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a mohácsi busójárást. A Mohácsi busójáráskor az emberek színes maszkokat, csúf, szarvas álarcokat húznak magukra, hogy ezzel ijesszék el a telet. A kürtszó, a hangos kolompok és a maskarások hangos kiáltozása is ezt a célt szolgálják. Az ünnepség végén pedig szalmabábut égetnek, ami a tél szimbolikus halálát jelenti.

Farsang eredete

A tél vége az ókori népek mindegyikénél jeles ünnep volt, amit különféle maszkokba és jelmezekbe bújva ünnepeltek, így akarták elűzni a telet (télbúcsúztató). A tavasz kezdete (újra feltámadó természet) pedig a termékenység és bőség időszakának kezdete volt az ókori népek mindegyikénél, vagyis a tél végét és a tavasz kezdetét egyaránt ünnepelték ekkor.

A kereszténység elterjedésével ősi népszokások szépen lassan átalakultak keresztény népszokássá, keresztény tartalommal telítődtek és beilleszkedtek a keresztény ünnepek közé.

A farsangi szokások Magyarország területén is néphagyományokra épülnek (farsangi köszöntők, maszkos felvonulások, alakoskodás), de egyfajta kettősség is megfigyelhető: az arisztokrata körökben az elegánsabb karneválozás, bálozás (álarcos bálok), míg a parasztság körében a busójárás terjedt el. Majd a polgárság idejében is megmaradt a báli szezon: céhes bálok, batyús bálok, asszonyfarsang. A farsang a párválasztás időszaka is volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában tilos volt esküvőt tartani. A lányok bokrétát adtak a választott legénynek, aki ezt a farsang végén a kalapjára tűzte, vagyis a táncmulatság lényege itt az eljegyzés volt.

Csodaszép téli napokat kívánok!
Namaste: ASTÁ