Tüdőproblémák Lelki Okai

TÜDŐ (általában)

A tüdőm működése teszi lehetővé számomra, hogy az élet keringhessen bennem. A tüdő szűri meg a testembe kerülő levegőt. Belélegzem az „életet”, majd visszaadom azt az Univerzumnak. A tüdőm jó működése lehetővé teszi, hogy minden sejtemet kiszellőztessem.
A tüdőm által ébredek rá arra, hogy „ÉN” létezem.
A tüdőm rávilágíthat tehát egy, a létezéssel kapcsolatos problémára, és ez lehetővé teszi számomra, hogy ezeket a negatív érzéseket kiszellőztessem, amelyeket a belélegzett szeretettel kell megtisztítanom.

HÖRGŐK (általában)

A légutakat a tüdők és a hörgőknek (bronchusoknak) nevezett csövek alkotják. Az orron vagy szájon beszívott levegő a légcsövön, a hörgőkön és hörgőcskéken át jut a tüdőbe, illetve távozik onnan. A tüdő szivacshoz hasonló szerkezetű, több millió léghólyagocska építi fel. Az oxigén e parányi léghólyagocskák falán átjut be a véráramba, és a kilélegzett szén-dioxid is itt távozik.
A hörgők az életet jelképezik. A hörgőket érintő fájdalom általában azt jelenti, hogy életundorom van. A hörgők az életteremet jelképezik, a határaimat, különösen a párkapcsolatom, családom és a munkahelyem területét.
Ha az a benyomásom, hogy el fogok veszíteni valakit vagy valamit, a bizonytalanságérzés hörgőproblémákat okozhat.
Bíznom kell abban, hogy ha én jól körülhatároltam saját területemet és jogaimat, és ezt tiszteletben tartatom másokkal, senki nem fog tudni engem a „hatalmába keríteni”, mert mindenkinek ki lesz jelölve a saját élettere, és mindenki tiszteletben és harmóniában élhet majd.
Megvizsgálom melyik személy vagy melyik élethelyzet kapcsolódik ehhez a fájdalomhoz, és hogy mit kell tennem annak érdekében, hogy ezen változtassak. Jó lenne, ha olyan helyzeteket teremtenék, amelyek a nevetést és a kikapcsolódást segítik elő.

TÜDŐ – TÜDŐBÁNTALMAK

A tüdő bántalmai (tüdőbaj, hörghurut, asztma, fibrózis) azt jelzik, nagyon félek attól, hogy megfulladok, meghalok. Annyira idegesnek érzem magamat, hogy nagyon lekorlátozom az életteremet, ami szintén bizonytalansággal tölt el engem.
Az is lehet a benyomásom, hogy elvesztettem a területemet (az Én társamat, az Én családomat, az Én barátaimat, az Én munkámat, az Én házamat, az Én gondolataimat jelenti), vagy éppen most veszítem azt.
Ha elveszítem, akkor az olyan számomra, mintha meghalnék, semmivé válnék. Tehát nehezen találom meg a helyemet a világban, és nehezen irányítom a kapcsolataimat az engem körülvevő világgal.
Mivel a tüdőm a légzésemért felelős, ha az nem működik jól, akkor a vérem oxigénellátása nem lesz megfelelő, ami pedig létfontosságú a túléléshez. Ez a zavar arra mutat rá, hogy a halál nagy félelemmel tölt el, és hogy ezen az érzésen kicsit tompítani kellene.

Ha légzési fájdalmaim vagy rendellenességeim vannak, akkor fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy nem érzem-e magam elnyomottnak, vagy fojtogatottnak az életemben. Lehetséges, hogy az az érzésem, hogy nincs elég levegőm, főként a családtagjaimmal való kapcsolataimra lehet ez jellemző.
Korlátozottnak érzem magam, vagy úgy érzem, nem érdemlem meg a boldogságot?
Szomorú és búskomor vagyok, de meg kell tanulnom a saját értékeimet elismerni, és olyan dolgokat tenni, amik örömet okoznak számomra.
Ahelyett, hogy régi emlékeken történő rágódásban lelném örömömet, és ettől melankolikussá válnék, ami csak az egyedüllét és izoláltság, elszigeteltség érzéseit növelné bennem, inkább az életem bőségeire kellene irányítanom a figyelmemet, és mindarra, amim van.
Tudatára ébredek, hogy állandó jelleggel védelem alatt állok, és kísérnek utamon.
Jogom van ahhoz,hogy legyen egy saját területem, életterem, egy olyan hely, ami csak az enyém, és ami senki máshoz,nem tartozik, ugyanúgy, ahogy mindenkinek.
Így jöhet csak létre harmónia, és csak így tudok kiteljesedni. Visszaveszem a hatalmamat és „nyitott” tüdővel lélegzem be az életet.

ASZTMA

Az asztma légzési rendellenesség, akár fulladásveszéllyel is járhat. Egy asztmatikus roham folyamán az immunrendszer olyan erősen reagál az allergén anyagokra, hogy a test légzését is akadályozza, ami olykor halálos kimenetelű lehet.
Szükség van arra, hogy életet vegyek magamhoz (belégzés), azonban nem vagyok képes adni (kilégzés), ezért annyira pánikba esem (könnyen megy a belégzés, viszont nehezen a kilégzés), hogy a légzésem elégtelenné válik (minimális levegőt szabadítok fel). Netán túlságosan ragaszkodom bizonyos emberekhez vagy dolgokhoz, amelyeket nem vagyok képes elengedni?
Vagy megfullaszt a düh, az agresszió, amelyet nem akarok megélni, olyannyira, hogy az már a torkomat szorongatja?
Esetleg félek, hogy valamiben, főleg szeretetben, hiányt fogok szenvedni?
Láthatjuk, hogy az asztma elsősorban egy fullasztó, torokszorongató érzéshez kötődik. Úgy érzem, torkon ragadtak, fulladozom, megfulladok egy szeretett lénytől vagy egy helyzettől. Életteremet túl szűknek érzem. Esetleg vitában állok valakivel, és a konfrontálódás megmérgezi az életemet.
Arra használom az asztmát, hogy szeretetet, figyelmet, vagy érzelmi függőséget csikarjak ki másokból. Mivel az asztma hasonlatos az aszfixiához és az allergiához, lehetnek olyan érzéseim is, hogy korlátozott az életterem, mások elnyomnak engem, mások hatalma jóval az enyém felett áll.
Netán őrömet akarok szerezni, szinte a kifulladásig, ám közben bizonyos helyzeteket igen nagy lázadás kísér a bensőmben.

Az asztma tökéletes eszköz arra, hogy erősnek érezhessem magam, hogy mások manipulálásával elérjem mindazt, amit szeretnék.
Emberként nem akarom saját határaimat megismerni, az önbizalmamat hirtelen aggodalom és szorongás váltja fel.
Nem tudom, hogyan kezeljem az érzéseimet, és nagyon magányosnak érzem magamat.
Meg kell tanulnom megismerni saját gyengeségeimet és erősségeimet, hogy harmóniában élhessek, és értékelhessem az életemet.
A többiek mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy megmentsenek engem!
Gyenge embernek tűnök, akinek sok szeretetre van szüksége, viszont még nem áll készen arra, hogy szeretetet adjon – akár egy gyermek, aki azért sír, hogy igényeit kielégítsék, viszont még nem tanult meg magán kívül másokra is figyelni.

Az élet egy egyensúlyban lévő, állandó adok-kapok. Az asztma egy múltbeli félelemhez, fullasztó szeretetnek megélt érzelemhez (főleg anyai szeretetre gondolunk), vagy egy kora gyermekkori elfojtott érzelemhez köthető.
Ez lehet egy olyan jellegű félelem is, amely a születés utáni első lélegzetvételhez köthető, amikor a gyermek úgy érezte (tudat alatt), hogy fulladozik, hogy megijesztették. Így a légzés a független, önálló életet szimbolizálja, az egyéniséget, hogy képes vagyok magamtól levegőt venni.
Az asztmás ember nem képes független lenni, hogy a saját életét élje. Elhanyagoltnak érzi magát, nehezen válik le a szüleiről (anyával vagy házastárssal szemben tanúsított hátráltató függőség).
Nem tudja elképzelni, hogy eltávolodjon ettől a lágy és megnyugtató képtől (az anya), hogy megházasodjon, vagy lázadás nélkül végignézze, ahogy a szülei elválnak!
Nagyon dühös, megőrül a bosszúságtól, és rátör az asztmatikus roham.

Feladat: megfigyelem, hogy visszatér-e periodikusan a rosszullét, és változtatok a mentális programozásomon. Most végre kézbe veszem az életemet, nagylelkűen, és nyugodtan adok, minden erőlködés nélkül. Alázattal beismerem, hogy mi az, amin képes vagyok változtatni, még akkor is, ha ez kevésnek tűnik, és elsősorban elfogadom, hogy szeretettel kell nyitnom a világra, és dolgozom az interiorizációs folyamaton, amelyre valójában nagy szükségem van. Minden a legjobban fog alakulni az életemben. Elégedett leszek, szeretettel, gyengédséggel leszek körülvéve, és légzésem normális, kiegyensúlyozott lesz. Megtanulom szeretni magam és az életet.

ASZTMÁS CSECSEMŐ: A csecsemő asztmatikus megbetegedése még gyakoribb, mint a felnőttkori asztma. A kisbaba már fejlődésének ebben a stádiumában is ellenérzést táplál az ittléttel, az élettel kapcsolatban. Jó, ha szavakkal vagy gondolatban, nyitott szívvel elmondjuk neki, mennyire szeretjük, és figyelünk arra, hogy mindent megadjunk neki, amire csak szüksége van.

CIGARETTA

A cigaretta a tüdőhöz kapcsolódik, amely az élet, a szabadság és az önállóság, az univerzum és az én közötti kommunikáció szimbóluma. A cigaretta egyfajta védekezési forma, amely mély szorongásokat és félelmeket kendőz el. Úgy gondolom, az engem körülölelő füstfelhő megvéd engem attól, hogy az igazsággal szembesülnöm kelljen.
A cigaretta néha tudat alatt olyan gyerekkori kielégítetlen igényeimet próbálja pótolni, mint például az első szoptatások melegsége, az anyai szeretet. Szinte észre sem veszem, amikor rágyújtok, szokás, gépies mozdulat, mánia, amely időközben nagyon fontossá vált a számomra.
Arra van szükségem, hogy az idegességemet levezessem, idegi ingerlékenységemet kiegyensúlyozzam. Anyám nyújtotta megnyugvásra, biztonságra vágyom. Dohányzom, mert menekülni próbálok egy számomra kellemetlen helyzet, a családom, az életem elől. A cigaretta által kibocsátott füst még ködösebbé teszi az elhatározásaimat. A nikotin gyorsítja a szívritmusomat, ajzószerként hat rám.
Melyek azok a döntések, amelyeket nem vagyok képes meghozni?
Mi miatt „fakó” és unalmas az életem?
Fel kell ismernem valódi szükségleteimet. Elfogadom, hogy többet és lazábban kéne kommunikálnom.
Ha abba akarom hagyni a dohányzást, jó lenne, ha megtalálnám azt az érzelmi okot, amelyhez függőségem kapcsolódik, ez nagymértékben megkönnyítené a leszokás folyamatát. így tisztábban látnám, hogy mit is akarok valójában az életben, és az igényeimet a valódi énemmel egységben elégíthetném ki.

TÜDŐ – TÜDŐGYULLADÁS

A tüdőgyulladás baktérium vagy vírus okozta gyulladás, míg a mellhártyagyulladás a mellhártya (a tüdőt körbeölelő hártya) krónikus vagy heveny gyulladását jelenti. Mivel a tüdő a légzésünkért felelős szervünk, amelyben az egész testemet „tápláló” levegő átalakulása megy végbe, tüdőgyulladás esetén egy olyan belső konfliktust élek meg, ami súlyosan legyengít engem.
Tehát tartozom magamnak annyival, hogy megtaláljam az engem irritáló érzelmet vagy érzést, amely korlátozza a levegővel és a belső életemmel való kapcsolatomat, mivel ez a blokkolódás, zárlat megakadályozza számomra, hogy teljes életet éljek. A gyulladás olyan, a lényem belsejébe mélyen beleégett érzésekre utalhat, amelyek azt jelzik számomra, hogy valami mélységesen megbotránkoztat és irritál. Légzésem minőségére (teljes vagy felületes) nagymértékben hatnak érzelmeim, az egyedülléttől, elnyomástól való félelmem, és az, ha lázadok az élet ellen.
Az a benyomásom, hogy a személyes kapcsolataimba igencsak bele vagyok „gabalyodva”.
Az is lehet, hogy úgy érzem, megfojtanak a kötelességeim, és nem tudom, hogyan bújjak ki alóluk.
Elkeseredettség lesz úrrá rajtam, ami elgondolkodtat azon, mi is az életem valódi értelme, érdemes-e valóban élnem?
Szükségem van arra, hogy időt hagyjak magamnak, és rendet tegyek az életemben.
Csak a ténylegesen engem érintő felelősségekkel foglalkozom, és másokét, amelyeket a vállamra vettem, és amelyek valójában nem az enyémek, azokat visszaszolgáltatom a jogos tulajdonosuknak. így az élet könnyebb és szebb lesz majd.

TÜDŐ – TÜDŐTÁGULÁS

Ennek kialakulása még magzatkoromhoz, a tüdőm kialakulásának idejéhez nyúlik vissza, és arra utal, hogy mennyire köteleztem cl magam az élettel kapcsolatban, milyen mértékben mondok igent az életre, amely a légzésemnek köszönhető.
Ha félek az élettől, vagy ha azt akarom, hogy valaki más gondoskodjon az én életemről, akkor a tüdőmmel problémáim lehetnek. Ha felszínesen lélegzek, akkor nem akarok szembesülni a valósággal. Szorongok és félek, mivel fenyegetve érzem magam.
A tüdő működés közben állandóan kitágul, majd összehúzódik, ami azt a képességemet szimbolizálja, hogy mennyire vagyok képes kinyílni, „belefolyni” az életbe, és mennyire vagyok képes „összehúzódni”, elszigetelődni, elvonulni.
Ha tüdőtágulás a betegségem, ez légzési rendellenességgel jár, és egyfajta fojtogató erőlködést érzek magamban. A légzéssel az életet veszem magamhoz.
Miért esik nehezemre az életemet magamhoz venni?
Így akarok az élet elöl elmenekülni?
Az élet nem érdekel többé, nincs semmi célom.
Nagyon nagy félelmeim vannak, és ennek egyike az érvényesülésemmel, a világban elfoglalt helyemmel kapcsolatos.
Miért vesztette el az élet számomra az értelmét?
Zsákutcában érzem magam.
Nem tanultam meg önmagam lenni, és nem vagyok képes megtalálni, elfoglalni a nekem szánt helyet a világban, hanem mások elvárásai szerint élek.
A frusztrációim és elégedetlenségem megfullasztanak engem.
Az a benyomásom, hogy nem érdemlem meg az életet.
Tudatára ébredek annak, hogy mindenkinek megvan a saját helye és feladata a világban, és hogy nekem is meg kell találnom az enyémet.
Elfogadom, hogy jobban fogom szeretni magamat, hogy érvényesítem az akaratomat, és igényeimnek hangot adok, egyszóval megpróbálok önmagam lenni. Az általam érzett nyomásérzést a tüdőmbe beáramló levegő, az élet öröme váltja fel. Újra meglátom az életem nyújtotta
lehetőségeket. Újra képes leszek a boldogságra.

RÁK – TÜDŐRÁK

Mivel az oxigén az élet feltétele, a tüdőrák a haláltól való félelmemet jelenti. Valójában arról lehet szó, hogy van egy engem belülről felemésztő helyzet az életemben, és úgy érzem, belehalok ebbe.
Ez a helyzet lehet egy valakitől történő elszakadás, elválás, egy szeretett személy halála, vagy egy számomra igen fontos állás elvesztése is. Illetve bármely olyan helyzetről is szó lehet, amely számomra tudat alatt vagy tudatosan az életem értelmét jelenti. Amikor az életem értelmét jelentő dolog megszűnik, vagy annak a megszűnésétől félek, ez evidenssé teszi, hogy számomra a másik lehetőség bizonyos értelemben a halál marad.
Mi a helyzet azzal az összefüggéssel, amit a dohányzás és a tüdőrák kialakulása között szoktunk megemlíteni?
Feltehetem magamnak a kérdést, vajon a cigaretta füstje az, ami tüdőrákot okoz, vagy a halálfélelmem miatt szívom sorban a cigarettákat, és ennek következtében alakul ki a tüdőrák.
Azért dohányzom, mert a dohányzás elnyomja azokat az érzelmeimet, amelyek zavarnak, és amelyek akadályozzák az életemet.
Ha nem orvosolom a problémát, a konfliktust, az olyan nagyra nőhet bennem, hogy tüdőrákot fejleszthet ki testemben.
Így feladatom, hogy elfogadjam az életet, és arra kell gondolnom, hogy minden egyes ki és belégzéssel az életet levegő formájában áramoltatom magamban. Elhatározom, hogy félelmeimen túllépve szeretnék élni, az életet érdemes élni, és én megérdemlem azt.