Karácsony – az Ünnepek Ünnepe

A Karácsony Története

A mai karácsonyi ünnephez hasonló ünnepek már a keresztény vallás elterjedése előtt is léteztek, ilyen volt a Római Birodalom téli napfordulóhoz közeli állami ünnepe, a Szaturnália ünnepség, melyet december 17-25 között tartottak a földművelés istenének, Szaturnusznak az ünnepén. Ekkor nagy táncos vigadalmak voltak birodalomszerte, ahol a fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A szaturnália ünnepe a december 25-ei napfordulón ért véget. A téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta, ugyanis számukra nagyon fontos volt a meleg eljövetele – a létük múlott rajta. A meleg időszak a bőség időszaka volt, míg a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka, ilyenkor az isteneket igyekeztek jókedvre deríteni. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat pedig örökzöld borostyánokkal díszítették.

A római császárkorban december 25-én a Napisten születésnapját tartották, amelyen kötelező volt részt venni. A keresztények számára az jelentette a kiutat ebből, hogy ezen a napon Jézus születésnapját kezdték ünnepelni. Miután a kereszténység engedélyezett vallássá vált, hamarosan hivatalos ünneppé nyilvánították Jézus születését. Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert ebben az időben számos egymással ellentmondó nézet uralkodott Jézus születésnapját illetőleg, egyesek szerint május 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én, vagy január 6-án (vízkereszt) született Jézus. A választás mégis december 25-re esett, hogy ellensúlyozzák az e napon ünnepelt Napisten pogány ünnepét azáltal, hogy bevezették Krisztusnak, az Üdvösség Napjának ünnepét. A karácsony keresztény ünnepének a célja az volt, hogy lezárja a Jézussal kapcsolatos vitákat és népszerűsítse Krisztust, aki Isten és ember is egy személyben.

A téli napforduló környéke a legtöbb vallásban és kultúrában fontos időpont volt. Kezdetben a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt. A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepeket és nagy valószínűséggel az időpontot is átvette.

Karácsony Magyarországon

Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születése napjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). A református keresztények Szentestén, azaz 24-én istentiszteleten vesznek részt, majd másnap úrvacsorát vesznek. December 24-én hagyományosan a katolikus családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát: alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult, hogy hal, illetve töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalokra.

A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.

Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január 1-je, újév napja.

Betlehemezés – Régebben Magyarországon a betlehemezés a legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy több szereplős játék volt, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játékából állt. A betlehemezés a Kisjézust imádó három pásztorról szóló bibliai történetre, köztük a nagyothalló öreg pásztor tréfás párbeszédére épült. A betlehemezés fő kelléke egy templom alakú betlehem volt, amelyben a Szent Család volt látható. A pásztorjáték szereplői: a kistemplomot vivő két angyal, a három pásztor, illetve néhol a huszár és a betyár alakja voltak.

Magyarországon a szocializmus idején törekedtek az ünnep hangsúlytalanná tételére, vallási tartalmának eltörlésére, úgy hogy a hagyományos ünneplés lehetőségeit nehezítették (pl. karácsony másnapjának munkanappá minősítésével, az éjféli miséken részt vevők besúgásával), illetve az embereket változatos programkínálattal próbálták elterelni a karácsony megünneplésétől. A hivatalos nyelvezet az ünnepet Fenyőünneppé nevezte át, de ekkor nevezték át advent harmadik és negyedik vasárnapját is ezüst-és aranyvasárnapra. A hagyomány szerint ajándékhozó Jézuska (illetve a Mikulás) helyett pedig a Télapó figuráját próbálták elterjeszteni.

A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokássá vált megajándékozni szeretteinket. Az 1960-as évek közepétől pedig az ünnepek fokozatosan kereskedelmi kérdéssé alakultak át, torzítva ezzel az ünnep hagyományos és valódi lényegét.

Csodaszép téli napokat és gyönyörűségesen Szép és Áldott Ünnepet kívánok!
Namaste: ASTÁ