VALAMI HIÁNYZIK

A táborra gondolok, Ágira és a Krisna völgyre és azokra az emberekre akiktől már annyi mindent kaptam. Könnybe lábad a szemem…Szerencsésnek érzem magam, mert ide tartozhatok, mert jöhetek, mert van, mert ilyen csodálatos emberekkel vagyok körbevéve és mert veletek vált teljessé az életem.
Hálás szívvel köszönöm Mindenkinek, hogy az életem részei vagytok! Mindannyiótoktól tanulok, mert egymástól folyamatosan tanulunk!

Nem volt ez mindig így! Volt olyan idő amikor nagyon is egyedül éreztem magam, kívülállónak, bár mindenem megvolt (csodacsalád, gyönyörű gyerekek, szerető férj), mégis VALAMI HIÁNYZOTT és persze emiatt rosszul éreztem magam, elégedetlennek, talán hálátlannak is, mert nem tudtam értékelni az a sok jót, amit ettől az élettől kaptam.

A héten pont beszélgettem valakivel, aki rácsodálkozott az általam mondott dolgokra és elbeszélgettünk…neki is hiányzik valami, valami ami megfoghatatlan, ami megfogalmazhatatlan, csak tudjuk hogy van…VALAMI HIÁNYZIK.
Mosolyogtam a beszélgetés közben és elmeséltem neki, hogy pár évvel ezelőtt én is innen indultam, hogy valami hiányzott, de nem tudtam, hogy mi…talán a megértés, a boldog pillanatok és a család értékelése, saját magam megbecsülése, az élet máshogyan szemlélése, nem tudom, de a hiány megvolt bennem is és persze nem értettem, egyedül nem tudtam hogyan lehetne jól vagy jobban csinálni.
Ma visszagondoltam a pár nappal ezelőtti beszélgetésünkre és beugrott, hogy mi lett az általam is érzett hiányérzettel, amit ma már meg tudok fogalmazni és talán értem is: megértés, elfogadás, megbocsátás, kommunikáció, sok-sok tanulás és az a felbecsülhetetlen érzés, hogy nem vagyok egyedül ebben a világban a problémáimmal, sőt ma már tudom, hogy nincs is olyan ember, akinek ne lenne problémája.

Éppen ezért már nem is szégyellem, hogy vannak, hogy el kell mondani őket, hogy néha küzdenem kell a könnyeimmel, mert ezek visznek előrébb, ha szeretném, ha vállalkozom rá, hogy kibogozzam, hogy szembenézzek velük, magammal és a félelmeimmel és kitartóan merjek lépkedni előre ezen az úton…

Andi

Csodaszép napokat kívánok!
Namaste: ASTÁ